Az Álom szellem...1.rész.

 Este 8 órakor értem haza a tánc óráról. Fáradt voltam. Az utóbbi próbák megterhelőek, a tánc vizsga miatt. Kemény szokott lenni, de élvezem. Addig is azt csinálhatom amit szeretek. Felmentem a szobámba, ledobtam a táskámat az ágy mellé, és a fürdőbe vettem az irányt. Lomhán dobtam izzadt ruháimat a földre, hajam kiengedtem, ami lassan terült szét vállamon.Beálltam a zuhanyzóba, és megindítottam a csapot. Elsőnek hideg, majd egyre melegebb víz folyt belőle. 3 percen át tusolhattam, majd kiszálltam és felvettem tiszta pizsamám, amit anyu az nap mosott ki. Fogat mostam, és elindultam az ágyam felé. Ölembe vettem a laptopomat, és le csekkoltam az eseményeket. Semmi új nincs ezen a Facebook-on sem, se a Twitter-en. Mindkettő kezd unalmas lenni. Félre tettem a gépemet, és álomra hajtottam a fejemet.

*Álom világ*
Újra itt vagyok. Megint ugyanaz a látvány van itt, mint ami a délutáni alvásomkor. És az az alak szintén közeledik. Félek tőle, most sötétebb alakban van. Kicsit ijesztő, ahogy egyre hangosabban hallom cipője hangját, ahogy a földre teszi lábát a síri csöndben. Rémisztő, de ez tetszik. Imádok félni mindentől. Vagy fél méterre állt meg tőlem, így nem csodálhattam gyönyörű barna szemeit.
-Szia szépség-köszönt rám.
-Mit keresel megint itt?-kérdeztem.
-Ahogy elmondtam már,. Te álmodsz velem, nem az én gondom.-gúnyolódott.
-De mégis hogyan? Soha nem láttalak még, és olyan embert sem ismertem sohasem, hogy Liam-magyaráztam.
-Hát..Itt vagyok-nevetett.
Nem válaszoltam. Csend volt. Csak a friss szellő hangját lehetett hallani. Csípőmre helyeztem a kezeim, és a kavicsokat kezdtem el rugdosni.
-És akkor, akárhányszor lefekszek aludni, te itt leszel,és veled fogok álmodni?-kérdeztem értelmetlenül.
-Ezt csak te tudhatod..-fordult el.
-Hány éves vagy?-mertem megkérdezni.
-Ez kicsit bizalmas nem?-kérdezett vissza.
Szemeim megforgattam majd válaszolni kezdtem.
-Ez az én álmom, legalább hadd tudjam már, hogy hány éves vagy.
-20-kuncogott.
-Imádsz nevetni, ugye?-mosolyogtam.
-Inkább, mint hogy szomorú legyek-vágott vissza.
-Végre egy olyan ember aki normálisan látja a világot..-mondtam majd elültem a kertben lévő kis padra és Liamen láttam ahogy oldalra és felfelé néz.-Valami baj van?-kérdeztem.
-Nem nincs..Csak nem voltál pontos..A fogalmazásodban.-ült le mellém.
-Mármint miben?-kérdeztem.
-Nem érdekes..Látod ott azt a hajót?-mutatott a távolba ahol vízesés található.
-Mi van vele? Az csak egy hajó.-mondtam.
-Nem egészen. Azon a hajón olyan emberek vannak, akik már nem élnek. Csak te ismerheted őket-magyarázta.
-Mi? Hogy már nem élnek? De azt hogyan?-értetlenkedtem, és ez neki is feltűnt.
-Azok az emberek, akiket elvesztettél, és hiányoznak neked, mind egy hajón vannak, hogy átszeljék a tengert. Olyanok is élnek rajta akikre te nem emlékszel, pedig találkoztál velük-halkult el.
Nem tudtam válaszolni. Reflex szerűen álltam fel, és indultam el a hajó irányába. Reményekkel indultam el, hátha találkozom azokkal akiket annyira szerettem és még mindig hiányoznak. Hallottam ahogy Liam is felállt, és követni kezdett. A hajót néztem, ami egyre távolodott, minél közelebb kerültem hozzá. Hirtelen megálltam.Hátra fordultam, és Liamet láttam aki az orra alatt mosolygott.
-Miért távolodik?-kérdeztem hangosan.
-Csak azok mehetnek fel a hajóra, akik már nem élnek. Te viszont élsz. Így neked tilos a bemenet-mondta.
-Te felmehetsz?-kérdeztem meg félve.
-Fel-halkult el.
Szemeim kikerekedtek, szavai hallatán. Szóval Liam egy halott ember.
-De nem egészen vagyok halott.-mondta.
-Mi vagy te akkor?-kérdeztem.
-Álom szellem.
-Álom mi?
-Álom szellem. Azoknak az emberek álmában jelenek meg, akik nem számítanak arra, hogy valami jó fog velük történni, a való életben. Ez úgymond egy hivatás. Nem hisznek benne az emberek, ahogy a Cupidókban, Angyalokban sem. Pedig mind létezik.
-Szóval szerinted én nem számítok arra, hogy valami jó fog velem történni?-akadtam meg ennél a mondatnál.
-Nem. Nálad más a helyzet. Te és bennem a közös a tánc. Ezért vagyok itt.-avatott be.
-Szóval táncos féleség vagy..-gondolkoztam el.
Felemeltem a fejem, de nem láttam álom szellememet. Eltűnt, mintha elnyelte volna a föld. Érdekes. Körül néztem, de semmit nem láttam, csak a hajót ahogy elment, és egy motorost aki éppen felém közeledik, és egyre gyorsabban.
-DANIELLE, DANIELLE-hallotam a kiabálást, és ahogy a motor fél centire volt tőlem fel keltem.

*Újra a valóságban*
-Dani, Danielle-rázott anyu.-Kelj fel kicsim. Fél 8 van-mondogatta.
Nyöszörögtem, majd pár perc múlva kimásztam az ágyból. Kényelmes öltözéket vettem fel, majd kimentem megmosakodni. Telefonom zúgása, miatt kirohantam a fürdőből, és néztem előlapját. Harry neve villant fel.
-10 perc és ott vagyok. Harry xx-küldött egy sms-t. Igyekeznem kell. Gyorsan bepakoltam a táskámba, majd reggelizni. Kirohantam a konyhába, ahol anyu és apu az asztalnál ült. Anya kuncogott, ahogy látta azt se tudom hol áll a fejem. Apa a napi újságot olvasta, eléggé elvont ember. Nem beszélek vele sokat. Régen sokat beszéltünk, de azóta "nagy" ember lett. Nem tudom anyu hogy bírja mellette. Elvettem a pultról az ebédem, táskába tettem, és elköszöntem a szüleimtől. Harry már kint állt fekete kocsijával. Beszálltam és elindultunk az iskolában.
-Hogy aludtál?-kérdezte a szokásosat.
-Érdekeset álmodtam..Te?-kérdeztem vissza.
-Gyorsan. Mit álmodtál?-érdeklődött.
-Álom szellem volt benne. Liamnek hívják, és azért volt az álmomban mert közös a hobbink. De ő már nem él, vagyis..ez bonyolult.Azt hiszem-halkultam el.
Harry nevetett kis mesésem.
-Akkor te is baromságot álmodtál-szólt hozzám.
-Ki még?-kérdeztem.
-A húgom. Em. Manókkal álmodott akik elrabolták. Én vigasztaltam meg, és elaludt velem-mosolygott.
-Régen láttam már.-sóhajtottam.
-A jövő héten lesz 4 éves. Gyere el a bulijára. Én csinálom-nevetett.
-Oh hát akkor mindenféleképpen.-nevettem.
Harry behajtott a sulihoz, leparkolt és elkezdődött egy újabb nap..